2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,792  ·  Online: 57
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Bocskai István a madarász
Nyomtatható változat!

.

Bocskai Pista bácsit az újpesti piacon ismertem meg. Madarászok, solymászok többsége, ha tehette, szombat délutánját az újpesti piacon töltötte. Itt volt a nevezetes madárpiac, ahol mindenféle állatot lehetett kapni , királykától a pulykakakasig, vadászgörénytől a kecskéig.
A törzsközönséget azonban a galambászok és az apró madarasok tették ki . Itt lehetett megismerkedni az azóta tiltott és üldözött madarász hagyománnyal. Ezektől az emberektől lestem el a hálókötést, itt ismertem meg a pintyesek füttykalitkáját és itt tanultam meg az önműködö kantli használatát is. Voltak madarászok, kik szakosodtak. Ilyenek voltak az „arisztokratikus“ elkülönülő pintyesek. Beszélgetéseikből néha olyan szavak ütötték meg a fülemet, melyet sohasem hallottam „ az enyém dulcit énekel“, vagy hallgasd meg az enyémet, milyen szépen ver, te ilyen „fenszirolt“ még nem hallottál. Lassan- lassan rájöttem, hogy ezek mind az erdei pinty különböző füttyei. Itt láttam először vászonnal bevon füttykalitkát. Természetesen a kihozott madarak többsége stiglic, kenderike, vagy csíz volt, de egy-egy ügyes madarásznál mindent meg lehetett találni – esetleg rendelni –, ami repült és hálóval megfogható volt. Ide jártak ki a Madártani Intézet külső munkatársai is és nem egy, ma már országos hírű madárvédő is itt szívta magába a madarászat szenvedélyét és sajátította el e tudomány, e kultúrhagyomány alapjait.
Természetesen itt is voltak „tudatlan, szívtelen“ kereskedők, akik a befogott madarakat beszoktatás nélkül frissen hozták ki a piacra, s bizony ezek nagy hányada vásárlójánál elpusztult. A törzsközönség ismerte ezeket az embereket, tőlük nem is vásároltak.
Volt egy megbízható, korrekt csoportja is a madarászoknak. Ők ismerték a madarászat csínját-bínját. Csak beszoktatott madarakat hoztak ki a piacra, s ha úgy adódott, megrendelésre ragadozó madarat is fogtak. A madarászok többsége nem szerette a ragadozó madarakat, hisz azok megölték pálcásukat, s nem egyszer a hívó kalitkában lévő madarat is, ezért szerencsés esetben megölték őket, az elvakultabbak az énekes madarak védelme érdekében megvakították, vagy lábukat vágták le, nehogy még egyszer madarat fogjanak. A megbízható, korrekt madarászok közé tartozott Bocskai Pista bácsi is. Alacsony, kemény kötésű ember volt. Nélküle talán meg se tartották volna a madárpiacot. Ő ott volt, ha tűzött a nap, vagy ha eset, vagy fújt a viharos szél.
Mivel akkoriban még hazánkban nem volt géppel kötött háló, azt ügyes kezű madarászok készítették. Ezek közé tartozott Pista bácsi. Kis városszéli házikójában feleségével együtt boszorkányos gyorsasággal kötötték a megrendelt hálókat. Azonban ha tehette, összes szabad idejét a természetben töltötte, ha esett, ha fújt, így hordott ki lábon tizenkét tüdőgyulladást. Én hamarosan jó barátságba kerültem vele. Akkoriban szerettem volna egy szép tojó karvalyt szerezni, azonban csak sérült, elcsigázott madarakról volt tudomásom. Egyik szombaton megemlítettem Pista bácsinak, foghatna nekem egy szép fiatal tojó karvalyt. Teltek a napok, s talán már két hét is elmúlott, amikor otthonról éppen a gimnáziumba indultam volna, valaki kopogtatott az ajtón. Nem tudtuk, ki lehet az, hisz ilyenkor nem szokott vendég érkezni. Mikor kinyitottam az ajtót, Pista bácsi állt ott, egyik karját a kabátja alá dugva, mint Napóleon. Huncutul mosolyogva mondja, hogy hozott nekem valamit, s kezét előhúzva azon egy gyönyörű ép fiatal tojó karvaly állt teljes nyugalommal és teli begygyel. Gyorsan helyet csináltunk a madárnak, ahol nyugodtan eltöltheti azt az időt, amíg én iskolába leszek (ez nem volt egyszerű egy VI. kerületi kis bérlakásban). Közben Pista bácsi elmondta, hogy befogás után azonnal felbéklyózta, kesztyűre vette és rövid időn belül meg is etette. Egy-két napot szelídítette, utána hozta el nekem. Természetesen hozott egy zacskó verebet is, hogy néhány napra ne legyen takarmánygondom. Hát ilyen madarász volt Pista bácsi. Később fogott még nekünk öreg hím törpesólymot is, melyről készítettünk egy fotósorozatot, azután szabadon engedtük.
Múltak az évek, a madárpiacokat betiltották. A madarász kultúra egy részét a legális gyűrűzők átmentették az utókornak. Néhányan – illegálisan – még űzik a madarászat valamely ágát. Nyugat-Európában a madarászat átalakulásával, továbbfejlődésével egyre nagyobb tért hódít az európai fajok tenyésztése, alak- és színvariációk, a paszták, a kanári hibridek előállítása. Bízom abban, hogy hamarosan hazánk is átveszi az uniós szabályokat, s akkor a magyar madarászat már legális jogi keretek között méltó tagja lesz az unió közösségének.

Bogyai Frigyes
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu