.

A klímaváltozás miatt egyre gyakrabban megfigyelhető, hogy a költözőmadarak később repülnek el és hamarabb jönnek vissza fészkelőhelyeikre. Olyanok is vannak már, amelyek egyáltalán nem repülnek el. A radolfzelli madárközpont kutatói barátposzátákon (Sylvia atricapilla) végeztek hosszú távú megfigyeléseket, és kiderítették, hogy két generáció alatt végbement a változás a költözéstől a megtelepedésig. Francisco Pulido és Peter Berthold 1988 és 2001 között minden évben kivettek néhány fiókát a szabadon élő poszáták fészkéből, amelyeket kézzel neveltek fel és laboratóriumukban tartottak. A laboratóriumban pontosan szimulálták az évszakoknak megfelelő fényviszonyokat és hőmérsékletet. Ősszel a madarak ugyanazt a költözési nyugtalanságot mutatták, mint szabadon élő társaik. Ekkor az ülőrúdon nyugtalanul ugráltak és csapkodtak szárnyaikkal. Ez a nyugtalanság általában addig tart, amíg a madarak elérik téli pihenőhelyüket. Ez az időtartam azoknál a példányoknál is ugyanaddig tart, amelyek még soha sem költöztek. A 14 éves megfigyelés alatt a fogságban született fiatal példányok költözési nyugtalanságának időtartama minden évben folyamatosan csökkent. Ez arra a következtetésre indította, hogy a megváltozott körülmények beépültek a populáció génállományába. Amikor a tudósok ilyen laboratóriumi, lecsökkentett költözési aktivitású madarakat vad példányokkal párosítottak, az unokák generációjában már megjelentek az első olyan példányok, amelyek egyáltalán nem költöztek el télen, hanem a költési helyen teleltek ki. A rövidebb költözés és a költőhelyen való kitelelés több előnnyel is jár a madarak számára: „Jobb fészkelőhelyeket tudnak találni és korábban, valamint többször tudnak költeni.“ – magyarázza Pulido. Problémát okoz azonban, hogy a növényvilág és a rovarok nem ugyanabban a ritmusban igazodnak a klímaváltozáshoz, mint a madarak, ezért a táplálékkínálatban hosszabb távon egyensúlyvesztett állapotok léphetnek fel.

Forrás:
www.wissenschaft-online.de