.

A tragopánok nagyon színpompás, értékes madarak, melyeket a legtöbb fácánkedvelő szívesen tart. Egyes fácántenyésztők szerint a tragopánok közepesen nehezen tartható madarak, míg mások szerint köny-nyű tartani őket. Ennek ellenére időről időre boncolásra kerül egy-egy példány.
A tragopánok között gyakori elhullási okként szerepel a köszvény (fatális kimenetelű, a vese maradandó károsodására visszavezethető húgysavas só lerakódás a szervekben), aminek kiváltó okai szerteágazóak lehetnek. Az okok között szerepelhet a téli időszakban az itatók befagyása miatt fellépő szomjazás. Ilyenkor a vese hiányos vérellátása és a húgysav lerakódása a vesetubulusokban állhatnak a háttérben. A vesére számos gyógyszer közül a gentamicin jelenti a legnagyobb veszélyt, mert a szervezetből való kiválasztása során gyakran a tubulusok hámja is károsodik, és később ez húgysav kiválasztási zavarokat okozhat. A gombatoxinokkal szennyezett magvak is kiváltói lehetnek a vese károsodásának és ezzel a köszvénynek is. Túlzott fehérjeetetés az ún. fehérjeterheléses köszvény fellépését eredményezheti. Nem bizonyított, de tragopánokban egyes vírusok is kiválthatnak köszvényt, azáltal, hogy a vesetubulusok hámja károsodik a vírusszaporodás következtében.
A vesekárosodáshoz vezető okok sokrétűsége ellenére a vesekárosodás után már nincs jelentős eltérés a kórfejlődésben. A vese elvesztve kiválasztó funkcióját, nem tudja a vérből kivonni a húgysavat. A vér húgysav szintje jelentősen megemelkedik és a húgysav más szervekben is kiválik, lerakódik húgysavas sókat képezve.
A köszvényes madár nem mutat kórjelző, jellegzetes klinikai tüneteket. Bágyadtság, levertség, étvágycsökkenés egyaránt előfordulhat, melyek azonban általános tünetek. Ha az izületekben is lerakódik húgysav, akkor gyulladást idéz elő, és az a madár mozgászavarával jár együtt. Rendszerint sántítás, szárnylógatás figyelhető meg az érintett ízület duzzanata mellett.
A köszvényben elhullott madarak boncolásakor már a testüreg megnyitásakor kórjelző elváltozások figyelhetők meg. A legtöbb esetben húgysavas sók válnak ki a szívburokban, ahol szürkésfehér, vakolatszerű anyag figyelhető meg. Ilyen anyaglerakódás látható olykor a szervek felszínén, a légzsákokban is. A beteg madarak mindegyikénél a vese duzzanata mellett, a tubulusokat eltömeszelő húgysav miatt szürkésfehér gócok láthatók. A húgyvezetők üregét is feszülésig kitöltik a húgysavas sók. A veséből végzett szövettani vizsgálatok során a tubulusok üregében a húgysav lerakódás mellett a hám elfajulása is megfigyelhető.
A jellegzetes kórbonctani lelet könnyűvé teszi a diagnosztizálást, azonban az okok feltárása már nehezebb feladat. Sok esetben hetekkel vagy hónapokkal korábban történik meg a vese károsodása, mint ahogy a klinikai tünetek megjelennek, vagy konkrétan megállapításra kerül a betegség. Élő madarakból vett vér vizsgálatával a megemelkedett húgysavszint és végső soron a köszvény megállapítható.
A köszvény gyógykezelése, ha az már az életben megállapításra kerül, akkor sem kecsegtet sok reménnyel. Sajnos a betegség kórjóslata kedvezőtlen.
A megelőzés tekintetében figyelmet kell fordítani az etetett takarmány minőségére, kerülendő az ok nélküli, túlzott fehérjebevitel, a felesleges gyógyszeres kezelés. Télen különösen nagy figyelmet kell fordítani a madarak rendszeres vízellátására.

Dr. Gál János
Dr. Marosán Miklós