2020. október 27. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,940,552  ·  Online: 49
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Távoli tájak madarai:AUSZTRÁLIA MADÁRVILÁGA (3.)
Nyomtatható változat!

.

Az ormányos kakadu eredetileg a kontinens D-DK-i sarkában élt, de ma már kivadult és meghonosodott populációi másfelé is lőfordulnak.Európában – így hazánkban – sem ismeretlen, hogy egyes madárfajok milyen jól alkalmazkodnak az emberi környezethez és kihasználva ennek előnyeit kifejezetten jól érzik magukat még a nagyvárosok forgatagában is. Tapasztalataink szerint Ausztráliában ez még inkább igaz, sőt ha madarászásra, pláne madárfotózásra helyszínt kellene ajánlanom, elsők között említeném a városi parkokat, dísztavakat, kempingeket, karavánparkokat. Az ok egyszerű: a könnyű táplálékszerzés. Bár sokfelé láttunk a (vad)madarak etetését tiltó táblákat, úgy tűnt, errefelé általában nagy hagyománya van a „kenyérdobálásnak“. Ha pedig nincs is egy parkban kifejezett madáretetés, az ausztrálok között nagyon népszerű piknikezés alkalmából mindig csurran-cseppen a hívatlan szárnyas vendégeknek is valami. Hosszú azon madarak sora, melyek ilyen módon gyorsan „megszelídülnek“. A cikkben már megemlített ausztrál pelikánon, fehér íbiszen, talegallatyúkon kívül, mindenképpen említést érdemel a szemöldökös réce (Anas superciliosa), a kék fú itteni alfaja (Porphyrio porphyrio melanotus), a pápua vízityúk (Gallinula tenebrosa), az ausztrál sirály (Larus novaehollandiae), az ausztrál varjú (Corvus coronoides), a szürke és tarka rablóvarjú (Strepera versicolor, S. graculina), a mindössze tenyérnyi zebragalambocska (Geopelia striata), a bóbitás galamb (Ocyphaps lophotes), no és persze a papagájok, legfőképpen a fél méteres sárgabóbitás kakadu (Cocatua galerita).
Itt azért álljunk meg egy pillanatra, hiszen köztudott, hogy 50 fölötti fajszámával Ausztrália a papagájok – a lórikat és kakadukat is beleértve – hazája. Nincs olyan vidéke a kontinensnek, ahol ne élne valamilyen papagájféle. A legkisebb faj mindössze veréb méretű, míg a legnagyobb kakadu közel 70 cm-es. „Papagájt“ biztosan minden Ausztráliába utazó látni fog, és ehhez még a belvárost sem kell feltétlen elhagynia. Utazásunk során mi is mindenfelé láttunk papagájokat. A legtöbb madarat a szálláshelyeinken figyelhettük meg. Sok turista bizonyára negatív élményként éli meg a kakaduk óriási hangzavarral járó hajnali húzását. Mi annak dacára élveztük, hogy a nyári időszakban néha csak a hajnali órákra hűl le a levegő annyira, hogy a sátorban vagy a nem légkondicionált autóban aludni lehet, illetve lehetne, ha az érces hangú rózsás kakaduk (Cacatua roseicapilla) és csupaszszemű kakaduk (Cacatua sanguinea) ebben meg nem akadályoznák az embert.
Az elegáns rózsás kakadu a legelterjedtebb ausztrál papagájféle.Végezetül nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett sem, hogy Ausztráliában sajnos(!) a cikksorozat elején megemlített Európában is elterjedt fajokon túl további ismerős madarakkal is találkozhatunk. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor valahol Dél-Ausztrália félsivatagos vidékén felcsendült a mezei pacsirta (Alauda arvensis) jól ismert éneke. Hitetlenkedve vettem elő a madárhatározót, amiből kiderült, hogy nem csapott be a fülem: a mezei pacsirta az egyik betelepített és meghonosodott madárfaj a kontinensen. Elsősorban az európai bevándorlóknak „köszönhető“, hogy ma már olyan madárfajok is az ausztrál fauna tagjai, mint a tőkés réce (Anas platyrhynchos), a seregély (Sturnus vulgaris), a házi veréb (Passer domesticus), a fekete rigó (Turdus merula), a tengelic (Carduelis carduelis), a zöldike (Chloris chloris). Többségük az 1800-as évek közepén-végén került Ausztráliába, elsősorban a keleti part nagyvárosaiba, ahonnan megkezdhették térhódításukat. A behurcolt madárfajok többsége tehát európai, de néhány faj Ázsiából származik. Közülük mindenképpen ki kell emelni a keleti parton nagyon elterjedt seregély nagyságú, agresszív viselkedésű pásztormejnót (Acridotheres tristis). Táplálék- és fészkelőhely-konkurensként ma már súlyos természetvédelmi problémát jelent Ausztráliában. Újabb keletű „betolakodó“ a világ több táján kivaduló és megtelepedő indiai örvös-sándorpapagáj (Psittacula krameri manillensis). A pöttyösnyakú gerle A díszmadárként is közismert sárgabóbitás kakadu az északi és keleti vidékek lakója. A vadon élő madarak is jól alkalmazkodnak az emberi környezethez és hamar bizalmassá válnak.(Streptopelia chinensis) szintén Ázsiából került az 1800-as évek közepén Melbourne-be. Ma már meghonosodott a K-i és a DNy-i parton egyaránt. A rokon pálmagerlét (Streptopelia senagalensis senegalinsis) viszont Afrikából, illetve a Közel-Keletről telepítették Ausztrália nyugati partvidékére.
Néhány ausztrál madárfaj esetében viszont kontinensen belüli behurcolásról kell beszélnünk. A korábban benépesült keleti partról – emberi segédlettel – több faj is „átkerült“ Nyugat-Ausztráliába, elsősorban a főváros, Perth környékére. A szemet gyönyörködtető szivárványlóri (Trichoglossus haematodus) itt nemkívánatos faj, de a kacagójancsi (Dacelo novaeguineae) is keleti part szülötte.

 

Írta és fényképezte: Farkas Sándor Paks

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu