2020. október 27. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,940,556  ·  Online: 54
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Sándor József madárparkja
Nyomtatható változat!

.

Sikeres tenyésztőket bemutató riportsorozatomnak egy különös állomását osztom meg az Olvasóval a jelenlegi számban. Sokaktól hallottam, illetve a Díszmadár Magazin korábbi számaiban is olvastam Sándor József, vajdasági papagájtenyésztőről. Akik jártak nála, azok mind szuperlatívuszokban beszéltek róla, akik pedig még nem látták madárbirodalmát, azok célként dédelgették, hogy egyszer meglátogatják.
A látogatásra egy kora nyári vasárnap délelőttön került sor néhány Csongrád megyei kollégával. Látogatásunkat Dr. Boros Jenő szervezte meg, aki sokéves barátságra tekint vissza vendéglátónkkal.
A röszkei határátkelőtől bő fél órára az Orom melletti tanyavilágban már messziről látszik a magas fákkal körülvett farm, a Sándor család madárbirodalma. A bejárat egy védőkamerákkal felszerelt távirányítású kovácsoltvas kapun vezet keresztül. A látogatónak az a benyomása, hogy sok növény és a méltóságteljes kapu mögött igazi kincsek fogják várni. Nem csalódik, aki a jól ápolt kertbe belép. A bejáratnál két szigorú tekintetű rottweiler parancsol tiszteletet, majd rendezett sorokban, mesterien megtervezett növényharmóniával körülvéve megjelennek a röpdesorok. Az építmények optikailag 5-6 részre osztják a birtokot, mindegyik részben egyazon papagájnemzetség fajtái és alfajai találhatók.
Körutunk első állomásán a kakadusor mellett vezet el utunk. A meglehetősen hangos röpdesort több pár sárgabóbitás kakadu (Cacatua sulphurea), moluku kakadu (Cacatua moluccensis), csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea) és rózsás kakadu (Eolophus roseicapillus) lakja. A vasvázas, dróthálós röpdék mind igényesen megtervezett és kivitelezett masszív téglaépületekben végződnek, amelyek belső részében a párokat átláthatatlan téglafalak választják el egymástól a zavartalan költés érdekében. Az ajtók is tömörek, fémből készültek, egy-egy kis kukucskáló nyílással.
A következő röpdéket nagy sándorok, kína papagájok, valamint kis sándorpapagájok gazdag színválasztéka népesíti be.
A kertnek egy „U“ betű alakú részében találjuk az amazonféléket, többek között kékhomlokú amazon (Amazona aestiva), kubai amazon (Amazona leucocephala), őszi amazon (Amazona autumnalis), továbbá ekvádori, vöröskantáros és más fajta amazon papagájokat. Az amazon fajták mellett más dél-amerikai papagájfajok is megtalálhatók ezen a részlegen, mint a maximilian (Pionus maximiliani), valamint különböző aratingafélék. A nemes papagájok (Eclectus roratus) is itt kerültek elhelyezésre.
Itt ismerkedhettünk meg Brúnóval, egy kézszelíd amazonnal is, házigazdánk egyik kedvencével, amelyet József eredetileg a helyi plébánosnak szánt. A pap a madarat a hittanos diákok örömére szerezte be, akik azonban megtanították a legválogatottabb szitokszavakra, amiért a plébános visszavitte eredeti gazdájának mondván, hogy a madár az ördöggel cimborál.
Az amazon röpdesor mellett vetettem egy lopott pillantást a látogatók elől elzárt hátsó, gazdasági udvarra is. Megdöbbenésemre ugyanaz a rend és tisztaság fogadott ott is, mint farm papagájok lakta, látványosabb részein. A birtok minden egyes része szorgos kezekről, jól szervezett életvitelről, a munka szeretetéről és megbecsüléséről árulkodik.
A papagájbirodalom újabb épületegyüttese az araféléknek ad otthont. Itt többek között kék-sárga arákat (Ara ararauna), zöldszárnyú arákat (Ara chloroptera), sárgaszárnyú arákat (Ara macao), vöröshátú arákat (Ara maracana) és vörös szárnyélű arákat (Ara severa) csodálhattunk meg.
A mintegy 200 röpdéből álló farm utolsó állomását egy ausztrál fajokat bemutató röpdesor zárja. Itt vörössapkások (Purpureicephalus spurius), barrabandok (Polytelis swansonii), hegyi papagájok (Polytelis anthopeplus), pennantok (Platicercus elegans), skarlátszárnyúak (Aprosmictus erythropterus) és a barnardius nemzetség (Barnardius barnardi) különböző alfajai laknak.
 

A séta után egy árnyékos helyen kérdezgettem vendéglátómat:


Hogyan kezdődött ez a szenvedély?


Ma úgy tekintek a madarászatra, mint isteni elhívásra, nekem ez az a kirendelt életút, amelyet végig kellett járnom. 1972-ben kezdtem aprómadarakkal. Mivel nagy helyem volt, megengedhettem magamnak, hogy egyre több példányt tartsak, így csakhamar 3-400 pár hullámos papagáj, ugyancsak sok nimfa és rózsásfejű törpepapagáj népesítette be a röpdéimet. Azután az aprókat egyre nagyobb és értékesebb fajták követték.
 

A kisebb papagájok tenyésztéséből származó tapasztalatokat fel tudta használni a nagyobb papagájok tartásánál?


Természetesen. Sok olyan madarásszal találkoztam már, akik csak az üzleti oldalát látták a papagájtartásnak és azonnal nagy fajtákat vásároltak, és azokkal szerezték első – természetesen kudarcokkal teletűzdelt – tapasztalataikat. Az ilyenektől meg szoktam kérdezni, hogy a gyermekeiket vajon azonnal középiskolába, vagy egyetemre íratják, vagy előtte végigjáratják velük az általános iskolát? Ugyanígy van ez a madarászattal is. Nem lehet mindjárt egyetemi szinten kezdeni. Végig kell járni az óvodát és az elemit is, mert olyan ismereteket gyűjt össze az ember, amelyekre más úton nem tudna szert tenni. Így tettem én is.
 

Kiállításokra szokott-e járni?


Ma már nem nagyon járok kiállításokra, de elejében még gyakran elmentem. Nem is annyira a szemle miatt, hanem hogy rácáfoljak azokra a kollégákra, akik szerint a kiállításra elvitt madarak abban az évben nem költenek. Erre a tévhitre minden fajtával rá tudtam cáfolni, amelyet elvittem a kiállításokra. A kiállítási években függetlenül attól, hogy elvittem madaraimat, zavartalanul költöttek, a megszokott számú fiókát hozták.
 

Hány fajta madara van jelenleg?


Egy időben arra törekedtem, hogy a papagájfarmom minél több fajtát tartalmazzon, abban az időben mintegy 70 különböző fajta papagájom volt. Persze ebbe beletartoztak a különböző neofémafélék és törpe papagájok is. Ám azután belefáradtam és elkezdtem szelektálni, így mára csak a nagyobb fajták maradtak meg.


Ezen a szinten vannak-e még álmok? Lehet-e még célokat kitűzni?

Álmok mindig vannak. Sok olyan faj létezik, amelyet még nem tartottam, és amely kihívást jelentene számomra, és amely kihívással szívesen szembe néznék. Akár arafélékre gondolok, akár a kakadu nemzetség ritkább változataira. Szívesen próbálkoznék inka kakadukkal is (Cacatua leadbeateri).
 

Kézzel nevel-e madarakat?

 

Régebben sokat neveltünk kézzel, most azonban csak néhány fiókát nevelünk így. Manapság inkább szétrakjuk a fiókákat más madarak alá és azokkal neveltetjük fel őket. Voltak idők, amikor egyszerre 50 fiókát is neveltünk kézzel. Akkoriban tréfásan azt mondtam, hogy az én feleségem a legjobban kereső asszony az országban, hiszen a kézzel nevelés jórészt az ő feladata volt. Van egy kína párom (Psittacula derbiana), amelyet előszeretettel használok dajkapárnak. Előfordult, hogy egy évben felnevelt egy fészekalj kakadut, azután jöttek a nemesek, azután, hogy valami sikerélménye is legyen, megsajnáltam és tettem alá kína tojásokat egy másik pártól, így azok is kirepültek tőlük.
 

Voltak-e kudarcai, amelyek különösen tanulságosak voltak?
 

 

Természetesen mint mindenki másnak, úgy nekem is voltak kudarcaim. Ezek általában az áthelyezésekből fakadtak, amikor a megszokott helyről átköltöztettem egy párt egy másik helyre és ettől kezdve a megszokott költési eredmények elmaradtak. Emellett voltak keserű élményeim azzal is, hogy különböző papagájok nem etették a fiókáikat és végig kellett néznem, ahogyan elpusztultak. Különösen a moluku kakaduknál volt ez fájdalmas. Abban az időben, amikor még nem volt gyakorlat a kézzel nevelés, minden kakadufélém szépen nevelt, ám a molukuk nem etettek. Hiába tettem át a fiókákat más fajták odújába, egyik fogadta el őket, így végül legyengültek és elpusztultak.


Hogy kell elképzelnünk egy szokványos napot itt a farmon? Hány ember vesz részt a madarak gondozásában?

Reggel elindul a nap, a nejem kezdi a lágyeleséggel. Elkészíti tojásból, répából és spenótból, majd végigmegy a röpdéken. Azután a fiam folytatja, aki a szárazeleséget és vizet cseréli ki (bár a jövőben szeretnénk egy itatórendszert beépíteni, ami egy kicsit leegyszerűsíti a folyamatot). Délután jön a főnök. Végigjárom a röpdéket, ellenőrzöm a fiókákat, kiosztom a csemegéket.


Mit használ a madarak táplálására?


A takarmány egy részét magam termesztem, így a napraforgót, a kölest és a különféle kalászos gabonaféléket. Ezen kívül fénymagot, szeklicét, hajdinát, hántolatlan rizst, mangóbabot, takarmányborsót is etetek szárazon és csíráztatva egyaránt.


Előfordulnak-e betegségek, illetve használ-e megelőző jelleggel valamilyen gyógyszert a madarainak?


Amennyiben betegségnek nevezzük, a tolltépés egy olykor előforduló probléma, amelynek számos oka lehet. Lehetnek belső okai, táplálási hiányosságok, de okozhatja stressz és unalom is. Bélférgek ellen egy nagyon egyszerű szert szoktam alkalmazni megelőző jelleggel, amelyet a volt jugoszláv tagországokban jól ismernek a madarászok. Ez a vermizol hatóanyagú Nilverm nevű készítmény (a zágrábi PLIVA gyógyszergyár állítja elő). Ennek az az előnye, hogy gyakorlatilag nem lehet túladagolni, emellett pedig nemcsak kihajtja a férget, de el is pusztítja azt.

 

Ilyen sok madár korát, rokoni kapcsolatait, milyen módon tudja nyilvántartani?

 

Eddig nem volt szükség különösebb nyilvántartási rendszerre. A legtöbb eseményt (tojásrakás időpontját, keresztezéseket, életkort, melyik madár tojásait melyik dajkamadár alá helyeztem el, stb.) fejben tartom, csak olykor jegyzek fel dolgokat egy füzetbe, hogy biztosan megmaradjon. Sokan mondták már, hogy számítógépen kellene mindezt rögzíteni, de valahogy eddig nem találtam meg az időt rá, hogy beleássam magam ebbe a külön világba.

 

Látogatásunk végén József bemutatta még az elmúlt évi munkájának egyik impozáns eredményét, ahogyan ő nevezi, a Sándor család emlékházát. Egy Amerikában élő idős házaspártól megvásárolta a szomszéd tanyát, amelyet aprólékos kézimunkával valóságos múzeummá alakított át. A házban sok évtizedes családi ereklyéket gyűjtött össze és a csendes elvonulás, nyugodt feltöltődés helyévé alakította át. „Ide naponta félrevonulok imádkozni, hogy egyedül lehessek az Úrral.“ – mondta el József személyes hitvallásként.

 

Mihalec Gábor
Sándorfalva

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu