2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,620  ·  Online: 124
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Hogy is volt?
Nyomtatható változat!

.

„És tudod, akkor a Frici lerepült a szőnyegre, elkezdte tépkedni a rojtokat, a Panni meg csak nézte, aztán hirtelen egymással kergetőztek, majd emeletest játszottak, talán most már lesz belőle valami…“ Így kezdődött.
Munkatársam olyan hévvel, átérzéssel mesélte el szinte minden nap, hogy mit csinált tegnap a zebrapinty pár, hogy egyszerűen kedvet kaptam. Aztán jött a 7 éves fiam születésnapja és én őt, magamnak, megleptem egy szép kalitkával és egy pár zebrapinttyel. Nagy volt az öröm a családban, főleg az enyém. Néhány napig eltartott, amíg elmagyaráztam a fiúnak, hogy kell etetni, itatni, salátát adni, esetleg takarítani. Aztán… aztán az egész gondozás rám maradt. Így talált nálunk otthont néhány évig – gyakran változó összetételben – egy zebrapinty család. Nagyon hamar költeni kezdtek és ez alkalmat adott arra, hogy a gyerekeket megfelelő illusztráció mellett felvilágosítsuk. Ugyancsak nagy családi öröm volt, amikor a fészeképítést, a tojásrakást és a fiókák kikelését nap mint nap végignézhettük. A zebrapinty erre kiváló alany, egyáltalán nem zavarta, hogy folyamatosan, közvetlen közelről belenéztünk a fészekbe, sőt a fiókákat is kivettük többször. Akkoriban még nem volt gond a felnőtt fiókák elhelyezésével, féláron bármelyik kereskedő örömmel átvette őket.
Rengeteg érdekes élményünk volt a kis madarakkal.
Már néhány hét után ki lehetett nyitni a kalitka ajtaját és ki lehetett őket reptetni a szobába. A függönykarnis kedvenc helyük lett és játszani is a legjobban a függöny- és a szőnyegrojtokkal lehetett, fészekanyagnak azonban egyik sem volt kapható. Mindig maguktól, együtt visszataláltak a kalitkájukba, nem volt gond utána ismét bezárni őket. Ilyenkor – természetesen – el kellett függönyözni az ablakokat és le kellett takarni a tükröket. A röptetés után néhány fehér foltot azért el kellett tüntetni a padlóról, néha a bútorokról. Többször így hagytuk őket néhány percre, vagy akár órára is.
Egyik alkalommal hazaérve azt tapasztaltuk, hogy Pityu fenn a karnis tetején hív rettenetesen, de Lujza nincs sehol. Kerestük, kutattuk, elhúztuk az összes bútort a helyéről, kipakoltuk a könyvespolcokat, de sehol. Már éppen feladtuk – nincs, sehol nincs – amikor nagyon vékony hangocskát hallottunk a szoba sarkából. Odamentem és alaposabban megvizsgáltam az ott lévő cserép szanzavériát és mit látok; az én madárkám fejjel előre beszorult a vastag kemény levelek közé és ahogy mozdult, úgy süllyedt egyre mélyebbre. Örömömben hirtelen mozdulattal elkaptam a kilátszó farktollait, meghúztam… és a teljes farktollazat a kezemben maradt. Valahogy azért csak kiszedtem és néhány hét múlva a farktollazat is szebb lett, mint az eredeti.
Másik alkalommal nem voltunk ilyen szerencsések. Hazaérve azt láttuk, hogy a nagy tükörről a takaró lepedő leesett és rajta feküdt Lujza, sajnos törött nyakkal. Nagy volt a bánat! Már másnap rohantam új tojót venni. Ez alkalommal úgy döntöttem, hogy egy gyönyörű, hófehér tojóval hozzuk össze Pityut. Néhány hétig nem történt semmi, csak kicsit többet zavargálták egymást a szokásosnál. Aztán, amikor hol egyik volt felül, hol a másik, akkor már határozottan gyanús volt a dolog. Mivel akkoriban a másság még nem volt annyira elfogadott dolog, mint manapság, kénytelenek voltunk megszakítani két „férfi“ boldog szerelmét. Mondanom sem kell, hogy Pityu maradt, új Lujza érkezett.

Ragályi István
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu