2017. augusztus 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 989,907  ·  Online: 16
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ferenczi Zoltán papagájtenyészete
Nyomtatható változat!

.

Riportsorozatom augusztusi állomásának házigazdájával sokszor futottam össze börzéken. Gyakran beszélgettünk, nézegettünk együtt madarakat, és minden alkalommal felfigyeltem éleslátású megjegyzéseire, hozzáértő megfigyeléseire. Akkor döntöttem el, hogy riportot készítek vele, amikor egyik közös ismerünk elmondta róla: „Kevés madarász van, akire valamiért is irigykednék, Zoltán azonban minden bizonnyal közéjük tartozik. Egyetlen kollégánál sem láttam még, hogy a madarai ilyen bizalommal lettek volna gazdájukhoz, mint nála. Minden madara a kezéből eszik.“ Ez a megjegyzés kellőképpen felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy a jelenségről magam is meggyőződjek.
A látogatásra egy forró júliusi nap koraestéjén került sor. Zoltán már várt rám zsombói kertes házában. A röpdesorhoz jól ápolt pázsiton jutottunk el, amelyet gondosan összeválogatott dísznövények szegélyeznek. Közben Zoltán elmesélte, hogy mindig is foglalkozott madarakkal. „Tiszaparti gyerekként sokat jártunk az erdőbe, figyeltük a kacsákat a parton, voltak pintyeim, süvöltők és hasonló madaraim. Azután álltam rá a papagájokra.“
A papagájokra való áttérés a klasszikus menetet követte: hullámosok, nimfák és azután jöttek a nagyobbak?
Nem, nálam ez máshogy alakult. Nekem elsőként a laposfarkúak tetszettek meg, ezért egy pár vadszínű pennanttal kezdtem, azután pedig rozelláim is voltak. Időközben voltak néhányszor hullámosaim, énekeseim, meg más kisebb fajták is, de ezek csak átmenetileg lakták a kalitkáimat. 1990 és 1992 között volt egy nagy törés a madarászatomban, akkor Németországban dolgoztam, és fel kellett számolnom az állományomat.
Érdekes, hogy pontosan pennantot és rozellát nem látok a mostani tenyészállományban.
Ennek nagyon ésszerű okai vannak. Igyekszem általában olyan madarakat tartani, amelyeket könnyebb értékesíteni, és mivel nekem pennantból igazán a vadszínű változat tetszik, amelyre ma már nagyon kicsi a kereslet, így nem kifizetődő számomra ezek tartása.
A jelenlegi állomány hány madárból áll és milyen fajtákból tevődik össze?
Vannak kék-sárga aráim, jákóim, kína papagájaim, nagy sándorok, őszi vagy más néven vöröskantáros amazonok, kékhomlokú amazonok, feketesapkások, feketefülűek, hegyi papagájok, barabandok és királyok.
Lehet beszélni kedvencekről is, vagy mindegyik egyaránt kedves a számodra?
Mindegyik közel áll a szívemhez, de azért vannak kedvenceim is. Nagy kedvencem az őszi amazon, a kékhomlokú amazon és a feketefülű. A feketefülűt régen – amikor még sokat hoztak be belőle az országba – a szegény ember amazonjának nevezték. A ‘90-es években ugyanis még 30 000 forintért hozzájuk lehetett jutni, az amazonok pedig jóval drágábbak voltak. Mára azonban megváltozott a helyzet. Nem is lehet belőlük találni sok tenyésztőnél.
Közben, amíg végigsétáltunk a röpdesor mellett, Zoltán egy marék háztartási kekszet tartott a kezében és minden madárnak odanyújtott egy darabot. Ekkor győződhettem meg róla, hogy a hír valóban igaz. Tényleg minden egyes madár a kezéből eszik. Felébredt bennem a kíváncsiság, hogy megtudjam, miként lehet ezt elérni.
Biztosan sok időt töltesz velük, ha ennyire bizalmas viszonyban vagytok egymással.
Naponta legalább két órát vagyok közöttük, először jönnek a kötelező feladatok, etetés és itatás, azután a csemegeosztás. Ez a két óra elég soknak hangzik, de amíg az ember nem munkának fogja fel, addig szívesen csinálja. Nálam ez még ezen a szinten van. Amikor egy madár újonnan kerül hozzám, először csak a botra adok neki, hogy megkóstolja, majd amikor már ízlik neki, akkor a kezemből is felkínálom. Persze látja, hogy a többi a kezemből eszik, ez kíváncsivá teszi, és a félelmét is elveszi. Csemegeként általában háztartási kekszet kapnak, de szoktam lágyeleséget is bekeverni egy pohárban, és azt adom nekik kiskanállal. Ez azért is jó, mert így ha szükséges, gyógyszert, vagy vitaminokat is minden gond nélkül oda tudok nekik adni. Hozzá tartozik még az is, hogy nem fogom meg őket. Ha pedig valami miatt mégis szükséges megfogni egy-egy madarat, akkor ezt egy rikító színű sárga esőkabátban teszem, a fejemre húzom a kapucnit, hogy ne ismerjenek meg, és nagyon ügyelek arra, hogy egyetlen hangot se adjak ki. Így a megfogás rossz élményét nem kötik hozzám, más öltözetben továbbra is nyugodtan odamehetek hozzájuk, és ugyanolyan szelídek maradnak. Csak akkor van felfordulás, ha valaki sárga ruhában jön hozzánk... az nem szokott nekik tetszeni.
Ha jól értem, akkor a titok nyitja a figyelmesség. Nem csak táplálni, hanem kényeztetni is. Nem csak gondozni, hanem gondoskodni is.
Igen. Talán még egy fontos dolog lehet a nyári fürdőztetés. A kertet ellátó öntőzőrendszerre szereltem még egy kört, amelyet felvezettem a röpde tetejére. A madarak felett egy-egy szórófejjel porlasztom szét a vizet és ezt naponta többször is megengedem nekik. Öröm látni, ahogy szárnyukat széttárva élvezettel hűtik magukat a víz alatt. Az élvezet mellett ennek gyakorlati haszna is van, ugyanis a tollukon a vizet az odúba is magukkal viszik, ez pedig biztosítja az odú belsejében az optimális páratartalmat.
Milyen eleséggel táplálod őket?
A mageleségek képezik az alapot: köles, fénymag, zab, csíkos és fehér napraforgó, kukorica, szeklice. Költési időszakban ezeket rendszeresen csíráztatva is kapják, egyébként csak alkalmanként csíráztatok. Emellett csemegeként adok nekik diót, háztartási kekszet, lágyeleségként pedig Deli nature készítményt kapnak. Párzáskor Szelén+E-vitamint adok nekik. Költéskor az első költés fiókáit 2-3 hetesen el szoktam venni, ezeket a szüleim kézzel nevelik Nutribird A19-cel. A második költést nem veszem el, így a legtöbb madaram évente kétszer költ.
Betegségmegelőzésre, egészségvédelemre mit használsz?
Féregtelenítést évente kétszer végzek Harka-vermmel, emellett Deltavit vitaminkészítményt adok nekik, illetve kúraszerűen almaecetet és fokhagymakivonatot teszek a vizükbe. Nem jellemző, hogy bármilyen betegség is felüsse a fejét az állományomban, a ritka elhullások inkább a költéssel kapcsolatos problémákból adódnak.
Voltak-e olyan kudarcaid a tenyésztés során, amelyekből tanultál?
A legjobban a rózsakakaduk esete viselt meg. Ivarérett párként vettem őket. Tojtak, de minden tojást összetörtek. Próbálkoztam műtojással, az sem segített. Azután az odú belsejét úgy alakítottam át, hogy kétrétegű aljat készítettem, hogy a felső rétegből a tojás átguruljon az alsóba, ahol a madár nem tudja összetörni. Ez a törekvésem sem sikerült, ugyanis ezután már nem az odúba tojt, hanem egyszerűen letojt az ülőrúdról. Azután fűrészport tettem az ülőrúd alá, hogy ha ráesik a tojás, ne törjön össze. Végül az volt a legfájdalmasabb, hogy a tojó elpusztult. Ebből azt a tanulságot vontam le, hogy nem szabad kapkodni, inkább kivárom az idejét, de mindig fiatal madarakkal indítok. Bizonyára nem véletlenül adta el az előző tulajdonosuk sem az ivarérett párt…
Honnan szerzed be a madaraidat?
Szeretek tenyésztőkhöz járni, gyakran csak egyszerűen beülünk néhányan az autóba és elmegyünk másokkal beszélgetni, tapasztalatokat cserélni. Ilyenkor fel tudjuk térképezni, kinél mi van, és tudjuk tervezni a beszerzéseket. Gyakran járunk külföldre is börzékre, Ausztriába, Németországba, Hollandiába. Általában azonban olyan helyről veszek madarat, ahol ismerem közelebbről a tenyésztőt. Németországban Peter Kronsederhez régóta visszajárok (www.papageien-kronseder.de), egy korrekt tenyésztő és mindig rendben voltak a madarak, amelyeket hoztam tőle.
Melyik fajta jelent még kihívást a számodra, milyen madarakkal foglalkoznál még szívesen?
Bár a rózsakakadu nagy csalódás volt a számomra, azért újra és újra foglalkoztat a gondolat, hogy ismét tartsak kakadukat. A szomszédokkal azonban biztosan konfliktusokat gerjesztene a hangjuk. Az amazonfélék közül az oratrix amazon az a fajta, amelyet még nagyon szívesen tartanék, de az egyelőre még elérhetetlen a számomra.
Kiállításokra szoktál járni?
Nem szeretem megfogni a madarakat, a kiállítás mindig egy nagy stressz a számukra, ezért inkább csak nézőként látogatom a kiállításokat. Ezért szeretek börzékre is járni. Mindig meg lehet látni az aktuális mutációkat, érdekességeket. Bár hozzá kell tennem, hogy minden fajból a természetes változatot szeretem a legjobban. A tervező tudta, hogy miként kell kinéznie, ezért az első változat volt a legjobb. Persze szívesen megnézek egy kék, vagy sárga nagy sándort, de az eredeti teszik a legjobban. Talán egyetlen meggyőző kivétel volt eddig számomra a rozella rubínó mutációja. Számos rozellamutáció nem tudta elnyerni a tetszésemet, de a rubínó a maga élénk sárga és piros színével belopta magát a szívembe.
Milyen odúkat használsz a tenyésztéshez?
Mindenki más fajtára esküszik. Nekem a legjobban a tölgyfából készült szögletes odúk váltak be, oldalukon kémlelőnyílással. Sokan kritizálják ezt a fajtát, mert magasról ugrik le a madár és összetöri a tojásokat. Nekem ezzel nincs problémám, mert minden odúba teszek be átlósan egy darab 18-as betonvasat. Ezt nem tudja megrágni, az érdes felületén pedig könnyen be és ki tud mászni anélkül, hogy a tojásokra, vagy a fiókákra rálépne. Korábban próbálkoztam az odú belső falára erősített dróthálóval is, hogy azon másszanak végig, de előfordult, hogy beszorult a lábujjuk és ebből voltak kellemetlenségeim.
A röpdéket milyen anyagból készíted és a fűtést hogyan oldottad meg?
Többféle anyaggal próbálkoztam, de a legjobban a szendvicspanel vált be. Ennek kemény a külső felülete, így a madarak nem tudják kikezdeni, emellett pedig jó hőszigetelő. A külső röpdék vasvázát betonvasból állítottam össze, ezekre elöl egy rétegben, oldalt pedig, ahol verekedhetnek egymással, két rétegben húztam a dróthálót. Gázzal fűtök, van a védőházban konvektor, így azzal tartom télen a 0-5 fokos hőmérsékletet.
Házigazdám sok érdekes műhelytitkot tárt fel előttem, amelyek között bizonyára a Díszmadár Magazin olvasói is találnak maguknak néhány kipróbálni való tippet. Ha mást nem, akkor azt, hogyan szoktathatjuk minden madarunkat a kezünkhöz! Zoltán szívesen veszi a madarászkollégák megkeresését a
zo.ferenczi@gmail.com e-mail címen.

Mihalec Gábor
Sándorfalva

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu