Európai, észak-afrikai, kisázsiai elterjedésű, 1-3 m magas cserje. Napos, száraz lejtőkön, mezsgyéken, síksági, dombvidéki és hegyvidéki erdőszéleken, vágásokban gyakori.

Alacsony bokra nyűg a legelőn, másutt viszont - szántóföldön, erdőszélen - jó védősövény, így olykor az erdészek, vadgazdák magvetéssel szaporítják.
Sűrűn elágazó cserje, oldalhajtásai tövisben végződnek. Levelei visszás tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, szélükön fűrészesek, kopaszok, alapjuk ék alakú, a levélnyél 2-10 mm hosszú.

Márciustól áprilisig - még lombfakadás előtt - a kökénybokrok apró, fehér virágok fátylába burkolóznak, de rendkívül jellegzetes a kökény rövidkocsányú, kékesfekete, zöld húsú, hamvas, bogyószerű csonthéjas termése is. Szemre kívánatos ugyan, ám kellemetlenül fanyar ízű, s ezt az ízüket csak a dércsípte bogyók vesztik el.

A termések cukrot, cserző- és festőanyagokat, valamint C-vitamint tartalmaznak. Virága vese és vértisztító hatású.

A kökényt asz első fagyos éjszakák bekövetkezte után szedhetjük madarainknak, - akár ágastul, akár bogyókként. Hamar meg lehet velük kedveltetni. A kíváncsibb természetűek - kecskepapagáj, barraband - azonnal elkezdik csipegetni, s így a társas röpdében lévő többi madarat ill. szomszédaikat is bátorítják az új eleséggel való ismerkedésre. A papagájokon kívül kínálhatjuk a díszbaromfiaknak, fácánoknak, fürjeknek, sőt kisebb madarainknak is pl. a pintyféléknek.

Természetes élőhelyén vadmadarainknak, apró állatainknak nyújt biztos rejtekhelyet ill. csemegét - helyenként gyepűrózsával, vadszederrel alkotott - bozótosa.

Subsics Bence
(Szombathely)