2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,629  ·  Online: 106
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Sirályka galambok, a turbékoló ékkövek
Nyomtatható változat!

.

A történelmi időktől kezdve a világ minden tájára jellemző az állatszerető emberek sokasága. Az ember már ősidők óta körülvette magát állatokkal. Közülük saját hasznára kiválasztott bizonyos fajokat. Ilyen volt a szirti galamb (Columba livia) is, melyet a biológus kutatók a különféle formájú és tulajdonságú házigalambfajták ősének tekintenek. Ez a faj napjainkban is előfordul „vad“ állapotban természetes élőhelyén.
Előfordulási területe Észak-Európától Közép-Ázsián és Indián át a Földközi-tenger térségéig, valamint Észak-Afrika teljes területére, sőt még a Kanári-szigetekre is kiterjed. Eme hatalmas kiterjedési területen egymástól igen eltérő, jellegzetes küllemi jegyekben eltérő változatai (14 alfaj) különíthetők el. Ez is bizonyítja a szirti galamb örökletes változékonyságát, és ez a tény magában hordozta annak lehetőségét, hogy a faj a háziasítását követően, tudatos tenyésztői munkával nagyszámú fajta alapját vesse meg.
A tenyésztett galambfajták rendkívül változatosak mind formájukat, mind rajzukat, színüket tekintve. Talán a legkülönlegesebb, legkecsesebb az ún. VIII. fajtacsoport, mely a különféle sirályka galamb fajtákat foglalja magába. Ez a fajtacsoport igen változatos, az egyetlen közös tulajdonság a nyak elülső részén megfigyelhető tollalakzat, az ún. zsabó. Ez minden sirályka közös ismertetőjegye. A fajtacsoporton belül két alcsoportot lehet megkülönböztetni. Az első alcsoport az ún. rövidcsőrű sirálykák csoportja. A második alcsoport (VIII./b) az ún. középhosszú csőrű sirálykák csoportja.
Ahogy már említettem, az első alcsoport az ún. rövidcsőrű sirálykák csoportja. Ide tartoznak a keleti sirálykák (1. kép), a turbiteenek, az afrikai sirálykák (2. kép), a német pajzsos sirálykák, a német színesfarkú sirálykák, az anatóliai sirálykák és a dominó sirálykák. A felsorolt fajták mindegyike igen rövid csőrrel rendelkezik. Hazánkban ezen alcsoport képviselői ismertek leginkább, holott tartásuk és tenyésztésük sokkal nehezebb a középhosszú csőrű sirálykáknál.
Tenyésztésük nehézsége nagyrészt abból adódik, hogy maguk nem képesek felnevelni utódaikat. Dajka alkalmazása nélkül elképzelhetetlen tenyésztésük. A legtöbb tenyésztő valamilyen hosszabb csőrrel rendelkező fajtát, így pl. postagalambot vagy valamilyen keringő fajtát használ dajkaként szeretett sirálykáihoz. Nem szabad azonban arról megfeledkezni, hogy a sirálykáknak is kell fiatalt nevelni. Ez nálam sem működhet másképp, nagyon szépen felnevelik sirálykáim a kiskunfélegyházi simafejű keringő vagy a bácskai keringő fiatalokat! A rövidcsőrű sirálykák között olyan ritkaságok is megtalálhatóak, mint a turbiteenek (3. kép), vizorok vagy a dominó sirálykák. Ezen felsorolt fajták nem csupán Magyarországon, de világszerte is igen kis létszámú populációval rendelkeznek. Ez annak is köszönhető, hogy rajzuk kimondottan nehézzé teszi tenyésztésüket, saját állományomban például egy-egy kiállítási minőségű turbiteen fiatal felnevelése eseményszámba megy.
A második alcsoport (VIII./b) az ún. középhosszú csőrű sirálykák csoportja. Az olasz sirályka (4. kép), az ónémet sirályka (5. kép), a hamburgi sticke és még számos nálunk ismeretlen fajta alkotja ezt az alcsoportot. Az ezen alcsoportba tartozó fajták is rendelkeznek ún. zsabóval, sok esetben szinte csak ez jelenti a sirálykák nagy csoportjához való tartozást. Megjelenésükben igen eltérőek a középrövid csőrű sirálykák. A legtöbb esetben azonban kiválóan nevelnek, nincs szükség ún. dajkagalambokra tenyésztésük során. Ezt magam is tapasztaltam, ugyanis 3 pár olasz sirálykám a tavalyi évben közel 20 fiatal felnevelésével örvendeztetett meg. Rövid cikkemben próbáltam némi betekintést engedni a sirályka galambok rendkívül színes világába. Remélem sikerült a kedves Olvasó figyelmét felkelteni a fent bemutatott galambfajták iránt. Ha igen, akkor szívesen várja a Sirályka Fajtaklub az érdeklődőket!

Sirálykázzunk együtt!
www.siralykafajtaklub.gportal.hu

Cservenyák István

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu