2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,241  ·  Online: 69
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A díszfácánok teleltetése
Nyomtatható változat!

A hazánkban már hagyományosnak mondható díszfácán fajok - az arany, az ezüst, a gyémánt, a nyerges, a kékfüles és az elliot - teleltetése nem okoz különösebb gondot, a csapadéktól, széltől és elsősorban a huzattól védő volierek nélkülözhetetlenek. Az említett fajták károsodás nélkül elviselik a hideget, hiszen hasonló telek eredeti élőhelyükön is előfordulnak. Persze a sokáig tartó, kemény hidegek azért megviselik a fácánokat, és ha felkészítésük a télre nem megfelelő, az káros lehet a következő tenyészidényre.

A télre való felkészítés az őszi vedlés megindulásakor kezdődik. A fácánok vedlése nem egyszerre történik és különböző ideig tart. A tojásrakás befejeződése után takarmányozásukat módosítani kell. Növeljük a takarmányban az olajos magvak - napraforgó -, valamint a kéntartalmú kiegészítők (Sulfamix és baromfi húsliszt) arányát, mert a tollképzéshez ezekből az anyagokból nagy mennyiségre van szükség.

Jó, ha a vedlés szeptember végére befejeződik, mert az őszi változékony idő a még vedlő madarakat legyengíti, hajlamossá teszi az őszi megbetegedésekre. Az ezekből kigyógyított, de még nem kellően megerősödött fácánok teleltetése sok gondot okozhat. Ha a vedlés időben befejeződik, a madarak akkor erősödhetnek meg.

Lehetőséget kell teremteni a fácánok számára, hogy megválaszthassák tartózkodási helyüket, a volier zárt vagy nyitott röpdéjében. Megfigyelésem szerint az 5 centis hóban már nem szívesen járnak.

A téli takarmányban növelni kell az olaj- és zsírtartalmú magvak arányát, de csak annyira, hogy az összes eleség 50%-át ne haladja meg. Téli időszakban nagyon fontos a vitaminok adagolása, hiszen december közepétől már nem léteznek természetes zöldtakarmányok. Néhány áttelelő káposztaféle persze etethető hetente két alkalommal. Ajánlom a fodros kel etetését. Ez a káposztaféle áttelel, az alsó leveleit folyamatosan lehet szedni, és így állandó lehetőség van zöld etetésére. A levelek fodrosak, sohasem rostosodnak és igen szeretik a fácánok. Zöldetetés hiányában a szükséges vitaminokat - a Jolovit B-t vagy Phylasol-Combit - heti 1-2 alkalommal célszerű az ivóvízben oldva adagolni. Mindezeken kívül nagyon hasznos a nyers gyümölcs etetése. Elsősorban az almára gondolok, de csak annyit adjunk, amennyit rövid idő alatt elfogyasztanak, mert ha megfagy, a fácánok számára ártalmas lehet.

A téli itatás sok problémát okoz, hiszen az itatók befagyhatnak. Ajánlatos volierenként két itatóedényt használni, és a befagyottat naponta cserélni. A befagyottra való melegvizes utántöltést nem tartom jónak, mert a szomjas fácánok ihatnak a forró vízből, valamint az ilyen vízben a vitaminok is hatástalanná válnak. Itatóedénynek szerintem a felfelé bővülő műanyag edény a legalkalmasabb, ebből megfordítva igen könnyen kicsúszik a jég. A téli időszakban ideálisak a gumiból készült itatók lennének. A fácánoknak télen is adjunk homokfürdőt és a megfelelő ásványi anyagokat - pl. Zeovitot. A meleget nem igénylő fácánfajok tartása esetén szükségtelen a fűtés vagy a túlzott védelem, mert ezzel csökkentjük a változékony időjáráshoz való alkalmazkodási képességüket.

A ritkább fácánfajok között is akadnak, amelyek számára a tél, a hó nem jelent problémát, sőt kedvelik, mivel hazájukban 2000-3000 m-es magasságban élnek, és a hó alól ássák ki eleségüket. Ezeken külső jelek is, pl. a fülesfácánok fülét védő tollpamacsai mutatják a zord időjáráshoz való alkalmazkodást. Erre utal az erős és állandóan növő csőr, amellyel 15-20 cm-es hó alól is kikaparja a táplálékot, lábait szinte nem is használja hozzá.
Érdekesség, hogy ezek a fajok - fülesek, himalájai fényfácán, tragopánok, wallich fácán - jobban bírják és szeretik a hideget, mint a nálunk gyakori 25-30 oC-os száraz meleget, amely ellen védeni kell őket. Az utóbbi években nálunk is tartanak és tenyésztenek olyan fácánokat, amelyek nem bírják a hideget a hagyományos, nem fűthető volierekben. Ezek a fajták már 5 oC-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem érzik jól magukat, bár rövidebb ideig elviselik a hideget. Nagyobb hidegekben, -5oC alatt előfordulhat, hogy lefagynak a fácánok lábujjai és ez a kakasoknál gondot okozhat, mert párzáskor nem tudnak a tyúkon megkapaszkodni. Enyhébb időben nem árt kiengedni a fácánokat a külső volierekbe, még ha hó is van, s amíg a fácánok jól érzik magukat, nyugodtan kint hagyhatjuk őket. Ne a tenyésztő döntse el, hanem figyelve az állatok viselkedését, annak alapján próbáljunk az igényeikhez alkalmazkodni.

A teleltető volierek a fácánoknál természetesen egy teljesen zárható belső részből és a hozzá kapcsolódó nyitott kifutóból, röpdéből álljanak. A belső helyiség fűtésére a legmegfelelőbb az infralámpa (150-250 W-ig), amely azon kívül, hogy melegít, sugarai bizonyos fokig pótolják a napsugárzást. A fűtés persze megoldható más módon is, a tenyésztő lehetőségei szerint. Ha a voliert nem lehet fűteni, külön helyiségben teleltessük. Ez esetben a fácánokat kint tartjuk a hideg beálltáig. Az áttelepítéskor néhány napig, amíg új helyüket meg nem szokják, fokozottabban kell figyelni a madarakat. A tavaszi kitelepítéskor, illetve előtte a felkészítéskor ajánlatos betartani a fokozatosság elvét a hőmérséklet szabályozásával, pl. az infralámpa időnkénti kikapcsolásával elérhetjük, hogy az átállás a kinti hőmérsékletre minél zökkenőmentesebb legyen.

Az igényesebb fajok tartását csak tapasztaltabb, gyakorlattal rendelkező tenyésztőknek merem ajánlani, mert igen drágák és nehezen szerezhetők be.
A különböző fajokat még teleltetés idején sem szabad együtt tartani, de az azonos fajtáknál is figyelni kell arra, hogy a kissé magasabb hőmérséklet és a kisebb hely miatt nem kezdenek-e el dürrögni a kakasok. Ez ugyanis végzetes következményekkel járhat (a tyúkokat megskalpolják, agyonverik). Ilyen esetben különválasztás, a hőmérséklet csökkentése, a kalóriaszegényebb takarmányozás ajánlható.

Remélem e tanácsokkal, tapasztalatokkal segítséget nyújtok a hazai díszfácán tenyésztőknek.

Szénási Gábor
szakág vezető
(Újhartyán)

A fotók a monori díszmadár kiállításon készültek.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu