A hazánkban már hagyományosnak mondható díszfácán fajok - az arany, az ezüst, a gyémánt, a nyerges, a kékfüles és az elliot - teleltetése nem okoz különösebb gondot, a csapadéktól, széltől és elsősorban a huzattól védő volierek nélkülözhetetlenek. Az említett fajták károsodás nélkül elviselik a hideget, hiszen hasonló telek eredeti élőhelyükön is előfordulnak. Persze a sokáig tartó, kemény hidegek azért megviselik a fácánokat, és ha felkészítésük a télre nem megfelelő, az káros lehet a következő tenyészidényre.

A télre való felkészítés az őszi vedlés megindulásakor kezdődik. A fácánok vedlése nem egyszerre történik és különböző ideig tart. A tojásrakás befejeződése után takarmányozásukat módosítani kell. Növeljük a takarmányban az olajos magvak - napraforgó -, valamint a kéntartalmú kiegészítők (Sulfamix és baromfi húsliszt) arányát, mert a tollképzéshez ezekből az anyagokból nagy mennyiségre van szükség.

Jó, ha a vedlés szeptember végére befejeződik, mert az őszi változékony idő a még vedlő madarakat legyengíti, hajlamossá teszi az őszi megbetegedésekre. Az ezekből kigyógyított, de még nem kellően megerősödött fácánok teleltetése sok gondot okozhat. Ha a vedlés időben befejeződik, a madarak akkor erősödhetnek meg.

Lehetőséget kell teremteni a fácánok számára, hogy megválaszthassák tartózkodási helyüket, a volier zárt vagy nyitott röpdéjében. Megfigyelésem szerint az 5 centis hóban már nem szívesen járnak.

A téli takarmányban növelni kell az olaj- és zsírtartalmú magvak arányát, de csak annyira, hogy az összes eleség 50%-át ne haladja meg. Téli időszakban nagyon fontos a vitaminok adagolása, hiszen december közepétől már nem léteznek természetes zöldtakarmányok. Néhány áttelelő káposztaféle persze etethető hetente két alkalommal. Ajánlom a fodros kel etetését. Ez a káposztaféle áttelel, az alsó leveleit folyamatosan lehet szedni, és így állandó lehetőség van zöld etetésére. A levelek fodrosak, sohasem rostosodnak és igen szeretik a fácánok. Zöldetetés hiányában a szükséges vitaminokat - a Jolovit B-t vagy Phylasol-Combit - heti 1-2 alkalommal célszerű az ivóvízben oldva adagolni. Mindezeken kívül nagyon hasznos a nyers gyümölcs etetése. Elsősorban az almára gondolok, de csak annyit adjunk, amennyit rövid idő alatt elfogyasztanak, mert ha megfagy, a fácánok számára ártalmas lehet.

A téli itatás sok problémát okoz, hiszen az itatók befagyhatnak. Ajánlatos volierenként két itatóedényt használni, és a befagyottat naponta cserélni. A befagyottra való melegvizes utántöltést nem tartom jónak, mert a szomjas fácánok ihatnak a forró vízből, valamint az ilyen vízben a vitaminok is hatástalanná válnak. Itatóedénynek szerintem a felfelé bővülő műanyag edény a legalkalmasabb, ebből megfordítva igen könnyen kicsúszik a jég. A téli időszakban ideálisak a gumiból készült itatók lennének. A fácánoknak télen is adjunk homokfürdőt és a megfelelő ásványi anyagokat - pl. Zeovitot. A meleget nem igénylő fácánfajok tartása esetén szükségtelen a fűtés vagy a túlzott védelem, mert ezzel csökkentjük a változékony időjáráshoz való alkalmazkodási képességüket.

A ritkább fácánfajok között is akadnak, amelyek számára a tél, a hó nem jelent problémát, sőt kedvelik, mivel hazájukban 2000-3000 m-es magasságban élnek, és a hó alól ássák ki eleségüket. Ezeken külső jelek is, pl. a fülesfácánok fülét védő tollpamacsai mutatják a zord időjáráshoz való alkalmazkodást. Erre utal az erős és állandóan növő csőr, amellyel 15-20 cm-es hó alól is kikaparja a táplálékot, lábait szinte nem is használja hozzá.
Érdekesség, hogy ezek a fajok - fülesek, himalájai fényfácán, tragopánok, wallich fácán - jobban bírják és szeretik a hideget, mint a nálunk gyakori 25-30 oC-os száraz meleget, amely ellen védeni kell őket. Az utóbbi években nálunk is tartanak és tenyésztenek olyan fácánokat, amelyek nem bírják a hideget a hagyományos, nem fűthető volierekben. Ezek a fajták már 5 oC-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem érzik jól magukat, bár rövidebb ideig elviselik a hideget. Nagyobb hidegekben, -5oC alatt előfordulhat, hogy lefagynak a fácánok lábujjai és ez a kakasoknál gondot okozhat, mert párzáskor nem tudnak a tyúkon megkapaszkodni. Enyhébb időben nem árt kiengedni a fácánokat a külső volierekbe, még ha hó is van, s amíg a fácánok jól érzik magukat, nyugodtan kint hagyhatjuk őket. Ne a tenyésztő döntse el, hanem figyelve az állatok viselkedését, annak alapján próbáljunk az igényeikhez alkalmazkodni.

A teleltető volierek a fácánoknál természetesen egy teljesen zárható belső részből és a hozzá kapcsolódó nyitott kifutóból, röpdéből álljanak. A belső helyiség fűtésére a legmegfelelőbb az infralámpa (150-250 W-ig), amely azon kívül, hogy melegít, sugarai bizonyos fokig pótolják a napsugárzást. A fűtés persze megoldható más módon is, a tenyésztő lehetőségei szerint. Ha a voliert nem lehet fűteni, külön helyiségben teleltessük. Ez esetben a fácánokat kint tartjuk a hideg beálltáig. Az áttelepítéskor néhány napig, amíg új helyüket meg nem szokják, fokozottabban kell figyelni a madarakat. A tavaszi kitelepítéskor, illetve előtte a felkészítéskor ajánlatos betartani a fokozatosság elvét a hőmérséklet szabályozásával, pl. az infralámpa időnkénti kikapcsolásával elérhetjük, hogy az átállás a kinti hőmérsékletre minél zökkenőmentesebb legyen.

Az igényesebb fajok tartását csak tapasztaltabb, gyakorlattal rendelkező tenyésztőknek merem ajánlani, mert igen drágák és nehezen szerezhetők be.
A különböző fajokat még teleltetés idején sem szabad együtt tartani, de az azonos fajtáknál is figyelni kell arra, hogy a kissé magasabb hőmérséklet és a kisebb hely miatt nem kezdenek-e el dürrögni a kakasok. Ez ugyanis végzetes következményekkel járhat (a tyúkokat megskalpolják, agyonverik). Ilyen esetben különválasztás, a hőmérséklet csökkentése, a kalóriaszegényebb takarmányozás ajánlható.

Remélem e tanácsokkal, tapasztalatokkal segítséget nyújtok a hazai díszfácán tenyésztőknek.

Szénási Gábor
szakág vezető
(Újhartyán)

A fotók a monori díszmadár kiállításon készültek.