2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,240  ·  Online: 66
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Szigorúan saját vélemény, belekötni kötelező! Kiállítás vagy bemutató?
Nyomtatható változat!

.

Sokak szerint a kettő között nincs lényeges különbség, Hiszen mindegy, hogy madarainkat kiállítjuk, vagy bemutatjuk, a lényeg ugyanaz: madár a kalitkába, kalitka egy terembe, majd emberek a terembe. Az, hogy milyen kísérő rendezvénnyel teszik vonzóbbá az eseményt (rajzverseny, tombola stb.) az annak szakmai megítélését – szerintem – nem befolyásolja. A látogatottságot viszont igen, és ezekre természetesen szükség is van, hiszen amíg nem egy tökéletes világban élünk, addig fontos, hogy bizonyos költségek megtérüljenek. Ehhez viszont belépőt kell eladni és/vagy szponzort kell keríteni. Természetesen a fiatalabb generációk látókörének tágítására és a hobbink népszerűsítésére szintén remek alkalmak ezek az események. Egy ilyen rendezvényre azonban nemcsak a látogatókat kell becsalni, hanem a tenyésztőket is, akik a madaraikat, idejüket „áldozzák“ a cél érdekében. Nálunk, Kecskeméten az a szűk kéttucatnyi madarász, aki a H11-et alkotja, szerencsére egy jól motivált csapat. Itt, a lassan hagyományosnak mondható őszi seregszemlére mindig nagy erőket mozgósítunk. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve, de…! Sokféle madarat tartunk és állítunk ki, ám mindig van bennünk egy egészséges hiányérzet, mert hiányoznak felhozatalból olyan „tételek“, amelyeket szeretnénk ugyan megmutatni, de a tagok közül senki nem tart. Ilyenek pl.: a standard hullámosok a ritkább alakkanárik, a neophemák, arák stb. Innen kezdve pedig ez szakmai kérdés, hiszen az iskolás csoportoknak és a laikus érdeklődőknek ezek nem hiányoznak, és Ők így is elégedettek a látottakkal. De valljuk be, hogy egy kiállítás – akár művészeti akár szakmai – sava-borsát mindig a kuriózumok, ritkaságok adják. Adódik a kérdés, mivel veszek rá egy szegedi alakkanárist vagy egy bajai kardinális tenyésztőt, hogy vegye a fáradtságot, és hozza el az értékes madarait. Az, hogy van lehetőség börzézni, az szerintem általában nem egy őrült vonzerő. Persze, ha bejelentkeznek a keleti polgártársak a hullámosokért, az egy más tészta, de erről a jelenségről majd valaki más írjon. Én úgy gondolom, egyetlen dolog van, ami megmozdítaná a tenyésztőket, és ez a hiteles bírálat lehetősége. Véleményem szerint itt kezdődne a különbség a bemutató és a kiállítás között. Ez töltené meg a rendezvényt olyan szakmai tartalommal, ami nemcsak a madarászt vonzza, hanem a madarát is. Mert szakmai pluszt adhat egy állatorvosi konferencia vagy egy szakirányú cég termékbemutatója is, de egy tenyésztő nem az utóbbiak miatt utaztatja meg az az évi legígéretesebb fiatal madarait. Jómagam – az emberi kapcsolatok mellett – csak azért viszem a madaraimat a „pannóniások“ budapesti kiállításaira, mert azt látom, hogy csak itt kapok független, értő visszajelzést az előző év tenyésztői munkájáról. Engem nem a szép környezet, a kulisszák vonzanak, ami megjegyzem hibátlan, hanem az a kis fehér papír, amire a pontszámokat írják fel. Úgyhogy én a szerkesztőség által az interneten feldobott labdák egyikét az MDOSZ térfelére szeretném ütni. Arra a kérdésre tehát, hogy mit várok el a szövetségtől, azt válaszolom: legyenek jelen a vidéki kisebb-nagyobb madaras bemutatókon, mérjék fel az igényeket a bírálattal kapcsolatban. Akik igénylik a bírálatot, juthassanak bírókhoz, vagy a bíróképzés keretein belül egy-egy ilyen kiállítás lehessen mondjuk gyakorlati oktatási vagy akár vizsgaalkalom. Nyilván eleinte lesznek zökkenők, de ezeken túljutva tudjuk azt elérni, hogy ne csak néhány tenyésztőnek legyenek kiváló minőségű madarai, hanem a magyarországi madárállomány egésze kezdjen közelíteni az elithez.
Hiszem, ha rendszeres lesz a bírálat a kiállításokon, meg fognak jelenni a komolyabb tenyésztők, és velük együtt megjelennek a magasabb minőséget képviselő madarak is. Talán akkor olyan madarászok is hozzájutnak 90-92 pontos madarakhoz, akik nem engedhetik meg maguknak egy holland vagy német kiállítás meglátogatását.

Berényi Béla

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu