.

Magyarországon a lúdtartásnak már sok évszázados hagyománya van, melyre írásos emlékek a XI. illetve a XII. században is utalnak, nem véletlenül. A libák után is kellett ugyanis egyházi tizedet fizetni. A XIII. században pedig olyan földesúri kikötéssel találkozunk, hogy a beszolgáltatandó ludak fehérek legyenek – valószínűleg ezért is terjedtek el a Kárpát-medencében a fehérszínű egyedek. A fellelhető dokumentumok szerint 1840-ben már létezett a magyar lúd fodros változata. John Harvay 1860-ban pedig arról számol be, hogy a fodros tollú magyar ludat Angliában már népszerű díszbaromfifajtának tekintik. Magyarországon a II. világháború után a fajta eredetét az akkori politikai propaganda próbálta a maga szájíze szerint magyarázni, így még a szakirodalomban is, tévesen, a hajdani Szovjetunió területén a Fekete-tenger melléki Sevastopolt nevezték meg ludunk szülőhazájának. Ma már ismét elfogadott, hogy a fodros tollú magyar lúd a fehér parlagi lúd mutációja, amely a XIX. század második felében a Kárpát-medencében vált önálló fajtává.
 

....

Képek a Díszmadár Magazin Galériában (vagy kattintson ide)

A cikk teljes terjedelmében, színes képekkel illusztrálva a Díszmadár Magazin 2010. évi 9. számában olvasható

Dr. Tóth Zsigmond
Budapest