2021. szeptember 18. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 2,220,854  ·  Online: 45
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Látogatóban Kocsis Jánosnál
Nyomtatható változat!

.

Orix költőpárMár régen megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy írni kellene, olyan Békés megyei tenyésztőkről, akik mindenképpen méltóak a bemutatásra a Díszmadár Magazin oldalain. Elsőként Kocsis Jánost és nem mindennapi egzótaállományát szeretném bemutatni.
János régi, nagyon jó barátom (ami igen megtisztelő számomra) néhány napi gondolkodást követően ráállt erre a kis beszámolóra. Persze szükség volt egy kis rábeszélésre is, mert rá igazán nem jellemző semmilyen hivalkodás, nem törekszik mestertenyésztői címekre, egyszerűen nagy hozzáértéssel csinálja a hobbiját.
Vasárnap délután két óra körül értem oda hozzá. A csengőt sem kellett megnyomnom, mert az ajtóban várt, mivel a kaputól pár méterre lévő télikertjében olvasott, hallotta az autóm érkezését. Ez a téli kert önmagában is egy csoda, tele különleges növényekkel. Leginkább a bő citromtermésre csodálkoztam rá. De nem a növények miatt vagyok itt, hanem a madarakért.
Gyorsan megállapodunk, előbb csinálunk pár fotót, utána leülünk beszélgetni. Egzótákat tart, amik két helyen vannak elhelyezve. Van egy különálló melléképület, amelyben 5 db 2x2 méteres alapterületű volier van, hozzá csatlakozó külső röpdével. Itt télen viszonylag kevesebb madár tanyázik. Jelenleg mexikói pirókok, sáfránypintyek, nagy csapat ezüst csőrű pinty, (közte több mutáció) szürke fejű amandinák lakják. A falon kalitkák, bennük zebrapintyek, kanárik. A sáfrány párt le szeretném fényképezni. „Hagyd őket.“ – mondja, „A többi pár és a fiatalok fenn vannak a padláson, azokkal majd könnyebben boldogulsz.“
Hallgatok rá, felmegyünk a házhoz csatlakozó, hatalmas melléképület padlására, ami teljes egészében a madarak birodalma. Középen folyosó vezet, jobbról-balról kb. két méter széles volierek teljes hosszban. A volierek fölött egy széles sávban a cserép ki lett cserélve üvegre, így az egész padlás a február végi tavaszt hitegető nap fényében ragyog. „Hát itt alulról felfelé, a fény felé nem lesz könnyű fényképezni.“ – konstatálom. Nehéz megfogalmazni, mekkora egzóta-kánaánba csöppentem. Minden röpdében, több fajból sokszor megszámlálhatatlan képviselő. Ebben az időszakban a barátom nem nagyon törekszik tenyésztésre, de természetesen van, ami most költ. Mindjárt az elején aranymellű asztrildok, majd tigrispintyek. Az ez után következőnél meg kellett álljak a fajokat leltározni. A fiatal sáfránypintyek mellett, a közel 15 darabos orix szövő szaporulat, elefántasztrildok, kis szarkapintyek, apácaasztrildok, vörösszemsávos pintyek, örvös asztrildok, álarcos amandinák, aranyverebek kavalkádja. Szemben velük kevesebb a madár, itt gangeszi pápaszemes madár, festett asztrild párok ugrálnak. „Ide feltétlen menj be.“ – mondja, és a tujában lévő fészekre mutat. Finoman megpöccinti az alját, mire három kis fej emelkedik meg, az orix szövő most is költ, újságolja: „Nyugodtan fényképezz, nem lesz baj. Nem hagyja ott a fiókákat.“ Mondanom sem kell, kapok az alkalmon. Ez a pár, szövő létére kiválóan költ, biztosan neveli fiókáit (csak győzze őket a gazdájuk lisztkukaccal). Az egyik röpdében található néhány kalit, aminek az állványa 2-2 téglával meg lett magasítva. Ez a magellán csízek birodalma. A téglák között jobbról-balról is fészek, kotló madárral. Fészkelhetnének tujában, fenyőben, de mégis ezt a helyet találták alkalmasnak. Egypáros rendszerben gyengén költöttek, János megunta a szerény eredményt és összeengedte őket. A hímek ugyan zavarásszák egymást, de mind három pár eredményesen költött, összesen 20-nál több fiatalt. Gould amandinából régebben több volt, de most is található néhány gyönyörűbb példány. A többi helyet kákák, ékfarkúak, mozambikok, feketefejű zöldikék, kis kubapintyek, zöld kardinálisok, szalagpintyek, vörös fejű-, háromszínű papagájamandina, mexikói pirókmutáció tölti meg. Közben csengetnek, házigazdám más vendégeket is vár, Szeged környékéről érkeztek hozzá madárért, közben a barnapettyes asztrildot próbálom megörökíteni minden áron. Ismerős hang üti meg a fülemet, Szekeres Jani az egyik vendég Szegedről, aki jó ismerős, egy idősebb szimpatikus urat fuvarozott Békéscsabára madárért. „Bánfi Sándor vagyok!“ mondta, mikor bemutatkoztunk egymásnak. Magellán csízeket szeretne vásárolni magának vérfrissítésre. A fényképezés mellett csak fél füllel figyelem a kialakult beszélgetést, amíg az alábbi mondat meg nem ütötte a fülemet: „Szaporítottam az ametiszt fényseregélyt (Cinnyricinclus leucogaster).“ – újságolja az öregúr. Félbehagyok mindent és érdeklődöm a szép tenyésztési eredményről, mivel ez Magyarországon másnak még nem sikerült!
Tavaly a kirepült két fiókából sajnos csak az egyik maradt meg, de már az idén újból kicsik vannak. Csak gratulálni lehet eme szép és nem könnyen szaporítható faj tenyésztési sikeréhez. A vendégek távozásával a télikertben ülünk le beszélgetni a kezdetekről.
„1975-ben kaptam egy pár zebrapintyet ajándékba, és annyira kedvet kaptam a madártartáshoz, hogy nem sokra rá, más faj után is néztem. Bármilyen hihetetlen, a zebrák mellé gould amandinák kerültek. Mégpedig három pár. A madarak szerencsére nagyon jó helyről származtak: Karcagról, Dr. Hazay Béla állatorvostól, aki ez idő tájt nagy szaktekintélynek számított tenyésztésükben és gyógyításukban egyaránt. Volt köztük piros, fekete és sárga fejű is. Egytől egyig jól költöttek, maguk nevelték fiókáikat, mondhatom jobban, mint a zebrák. Beléptem a helyi díszmadár-tenyésztő egyesületbe, amelynek azóta is tagja vagyok. Felvettem neves tenyésztőkkel a kapcsolatot, például a debreceni Laskay Sándorral, a budapesti Reynis Péter cukrászmesterrel, akiktől sokat tanultam. Állományom hamarosan kiegészült tigrispintyekkel, aranyverebekkel, amarantokkal, különböző amandinákkal.“
Néhány régi levél kerül elő. Az egyikben valaki Budapestről, többek között 5 db auróra asztrild fiókát kínál cserére. Kezembe ad egy megsárgult, régi szövetségi tagnévsort is, lehet vagy 30 éves. Nem tudom megállni, hogy ne nyissam ki. „Nocsak!“ – az első név, amivel véletlenszerűen szembe találkozom, igencsak ismerős. Gergácz Imréé, aki azóta is aktív, hasznos tagja a hazai madarász társadalomnak. Utána sajnos már nagyon sok az ismeretlen. Még az elnökséget gyorsan megnézem. Borovszky Ambrus elnök, a vezetőségi tagok Péter Géza, Dr. Gere Géza és a többi patinás név. Nincs idő átnézni a kis füzetet, inkább tovább faggatózom. Közben valószínű vasárnap délutáni pihenéséből sikerült felzavarnunk vendéglátónk párját, de szerencsére emiatt egyáltalán nem rosszkedvű. János meg is jegyzi, hogy nagyon szerencsésnek tartja magát, mert bármikor számíthat rá, ha el kell látni az állományát. A 80-as évek közepének emlékei elevenednek meg, amikor fuvarozással foglalkozott és az egyik télen akkora hó esett, hogy nem tudott haza jönni. Az akkor egy éves első kislányuk mellett az összes madár az asszonyra maradt, ráadásul a fűtést szolgáló olajkályha is elromlott, amit naponta jött javítgatni egy ismerős. Ezzel a rossz kályhával és egy hősugárzóval húzták ki a telet. Egy madár sem pusztult el. Ekkor tavasszal történt az az örök tanulsággal szolgáló eset, hogy kapott ajándékba egy párizsi trombitás kanárit, ami olyan betegséget hurcolt be, hogy az állomány gyakorlatilag megsemmisült. Mindent újból kellett kezdeni. Kíváncsiságból megkérdezem, hogy van-e kedvenc faja. Mosolyogva mondja: „éppen az a kedvencem, amelyikkel éppen nem boldogulok. Most a festett asztrildok. Sikerült már szaporítani, csak az összes fiatal hím lett, és mint tudjuk, az egzótáknál tojót sokkal nehezebb beszerezni, pláne egy ritka fajnál.“
Saját maga keveri össze a magkeverékeket, ha valami speciális kell, azt a Molnár-féle cégtől szerzi be. Sok zöld eleséget, gyümölcsöt etet, kivéve salátát. Ezt senkinek nem javasolja. A lisztkukacot régen maga tenyésztette, most inkább vásárolja. Több fajta magot csíráztat, és ahol kell, tojásos eleséget is ad. Tenyészidőszakon kívül kevésbé kalóriadús a madarak étrendje. Nagyon eltelt az idő, de azért a terveiről még megkérdezem.
„59 éves vagyok, szeretnék minél hamarabb nyugdíjba menni, sokkal több időt eltölteni elsősorban a családdal és a madarakkal“.

 

Írta és fényképezte:
Fülöp János

 

Szeretném megrendelni a Díszmadár Magazin márciusi számát, vagy megrendelni a továbbiakat is. Itt azonnal írhat nekünk! Kattintson ide!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu