A nyugati határvidék nem hivatalos fővárosa, nevének jelentése a szikla. Karthágóval való függő viszonyáról már i.e. 256-ban említést tettek. Az első pun háború után a zsoldoshadsereg összegyűlt és fellázadt. Sicca Veneria, a római kolónia, amit Octavius császár alapított ezen a helyen, nevét arról a Venus Astarte-templomról kapta, amelyben a pun asszonyok szent prostitúciót folytattak. A sors iróniája, hogy a II. és III. században a kolónia a kereszténység egyik jelentős központjává vált.
A rendházak, akárcsak Európában, itt is anyagi fellendülést eredményeztek. Az arabok inváziója nyomán mindennek befellegzett, csak a török kormányzóság alatt pezsdült fel Le Kef ismét, mint a bejség védőbástyája Algír pasáival szemben. A főútvonal a szikla körvonalát követi, és olyan meredek, hogy a mellékutcák többsége lépcsős. Az északi végétől felfelé menve az út az elnöki palota mellett elágazik. Sidi Abdul-Qader zawiájának, mely 1834-ben épült, csodálatos minaretje és öt kupolája van, de a felirattal ellentétben már nincs benne könyvtár. Választhatunk, hogy balra kanyarodunk-e a Rue Aliben Tradon, és akkor eljutunk Sidi Bou Makhlouf mecsetjéhez, a régi Nagymecsethez, valamint a felújított bazilikához, melyben ma szobrokkal, oszlopfőkkel és talapzatokkal zsúfolt kőszobrászati múzeum kapott helyet. Jobbra a takaros minaret mellett, ez a palota transzformátorháza, a Regionális Népművészeti és Hagyományőrző Múzeum található, ahol egy nomád táborhely élethű másolatát állították ki. Folytathatjuk utunkat Sidi Boub Makhlouf-mecsethez, melynek belsejében a stukkózás remekeit csodálhatjuk meg. Le Kefet a kasba koronázza. Mohammed bég építette 1679-ben, a bástyákat Ali bég 1740-ben. Kapuja igazán lenyűgöző, bástyái és feliratos oszlopai csodálatosak.